Készülődés

Sok internetes portált elolvastunk és videókat is megnéztünk, melyek közül kiemelném Gábor kisfilmjeit, mely sok hasznos információt adott: (https://www.youtube.com/c/ElCaminoFrancesBlog)

A tanácsok alapján alakítottuk ki saját csomagjainkat. Persze vásárolni is kellett felszerelést, mivel a hátizsák súlya fontos, hogy viselhető legyen, hiszen egész úton gyalogolunk és ez, mint a "csigaház" a hátunkon van. Például szükségünk volt túrabotra is, melyet most fogunk használni először, de annyi jót mondanak róla.

Áthívtuk a rutinos Caminost, Júlit és Olivért is, hogy nézzék át az összekészített dolgainkat, melyből azonnal sikerült kiszavazniuk jó-néhány tételt, de sajnos így is 25-30 kg volt a kettőnk csomagja együtt, ami a sátorozásnak is köszönhető.

Mivel fapados járattal repülünk Bordeaux-ba, ezért úgy gondoltuk, hogy a két hátizsákot összefóliázzuk egy csomagra, mely így maximum 20 kg lehet, a többi érzékenyebb dolgunkat pedig kézipoggyászként visszük. Persze párom ragaszkodott a nagy fényképezőgépéhez, optikával (Nikon D800 váz, 28-70 optikával) és még a GoProhoz is, így csak ezek a fotós dolgok megtöltöttek egy fotóstáskát, aminek a súlya kb. 5 kg volt.

Na sebaj, majd belejövünk a cipekedésbe 😀

Az elhatározás

Több éve már, hogy láttam egy filmet (The way), illetve hallottunk élménybeszámolót egy kedves barátunktól (http://juliannacamino.blogspot.com/) az El Camino vándorútról. Ezen az estén ismét előtérbe került, mivel egy hasonló témájú filmet néztünk meg és felvetettem páromnak, hogy elmehetnénk Mi is erre a francia zarándokútra.

Mi már 35 éve vagyunk házasok és párom most töltötte be a 60. életévét, így remek alkalom egy ilyen 35 napos vándorút megvalósítására.

Nem kellett sokáig győzködnöm, hamar rábólintott és bele is vágtunk a kutakodásba. A nagy hírt elsőként lányunkkal, Renivel közöltük, aki nagyon meglepődött, hogy Apja, aki a legközelebb szeret leparkolni az autóval a bejárathoz, bevállal egy ilyen hosszú gyalogutat.

Persze nem maradt sok időnk a készülődésre, de azt biztosan elhatároztuk, hogy sátrat is viszünk magunkkal, mivel szeretjük ezt a fajta szabadságot - ott állunk meg és akkor, amikor akarunk, hiszen a hátunkon cipeljük ideiglenes otthonunkat - és így nem jövünk zavarba, ha egy szálláshely betelt.