Sok internetes portált elolvastunk és videókat is
megnéztünk, melyek közül kiemelném Gábor kisfilmjeit, mely sok hasznos
információt adott: (https://www.youtube.com/c/ElCaminoFrancesBlog)
A tanácsok alapján alakítottuk ki saját csomagjainkat. Persze vásárolni
is kellett felszerelést, mivel a hátizsák súlya fontos, hogy viselhető
legyen, hiszen egész úton gyalogolunk és ez, mint a "csigaház" a
hátunkon van. Például szükségünk volt túrabotra is, melyet most fogunk használni először, de annyi jót mondanak róla.
Áthívtuk a rutinos Caminost, Júlit és Olivért is, hogy nézzék át az összekészített dolgainkat, melyből azonnal sikerült kiszavazniuk jó-néhány tételt, de sajnos így is 25-30 kg volt a kettőnk csomagja együtt, ami a sátorozásnak is köszönhető.
Mivel fapados járattal repülünk Bordeaux-ba, ezért úgy gondoltuk, hogy a két hátizsákot összefóliázzuk egy csomagra, mely így maximum 20 kg lehet, a többi érzékenyebb dolgunkat pedig kézipoggyászként visszük. Persze párom ragaszkodott a nagy fényképezőgépéhez, optikával (Nikon D800 váz, 28-70 optikával) és még a GoProhoz is, így csak ezek a fotós dolgok megtöltöttek egy fotóstáskát, aminek a súlya kb. 5 kg volt.
Na sebaj, majd belejövünk a cipekedésbe 😀
HerbyCamino
Ismét útra kelünk, de most gyalog :) Herbály László & Herbályné Szalánczy Ildikó élménybeszámolója az El Camino francia útról.
2019. július 1., hétfő
2019. június 2., vasárnap
Az elhatározás
Több éve már, hogy láttam egy filmet (The way), illetve hallottunk élménybeszámolót egy kedves barátunktól (http://juliannacamino.blogspot.com/) az El Camino vándorútról. Ezen az estén ismét előtérbe került, mivel egy hasonló témájú filmet néztünk meg és felvetettem páromnak, hogy elmehetnénk Mi is erre a francia zarándokútra.
Mi már 35 éve vagyunk házasok és párom most töltötte be a 60. életévét, így remek alkalom egy ilyen 35 napos vándorút megvalósítására.
Nem kellett sokáig győzködnöm, hamar rábólintott és bele is vágtunk a kutakodásba. A nagy hírt elsőként lányunkkal, Renivel közöltük, aki nagyon meglepődött, hogy Apja, aki a legközelebb szeret leparkolni az autóval a bejárathoz, bevállal egy ilyen hosszú gyalogutat.
Persze nem maradt sok időnk a készülődésre, de azt biztosan elhatároztuk, hogy sátrat is viszünk magunkkal, mivel szeretjük ezt a fajta szabadságot - ott állunk meg és akkor, amikor akarunk, hiszen a hátunkon cipeljük ideiglenes otthonunkat - és így nem jövünk zavarba, ha egy szálláshely betelt.
Mi már 35 éve vagyunk házasok és párom most töltötte be a 60. életévét, így remek alkalom egy ilyen 35 napos vándorút megvalósítására.
Nem kellett sokáig győzködnöm, hamar rábólintott és bele is vágtunk a kutakodásba. A nagy hírt elsőként lányunkkal, Renivel közöltük, aki nagyon meglepődött, hogy Apja, aki a legközelebb szeret leparkolni az autóval a bejárathoz, bevállal egy ilyen hosszú gyalogutat.
Persze nem maradt sok időnk a készülődésre, de azt biztosan elhatároztuk, hogy sátrat is viszünk magunkkal, mivel szeretjük ezt a fajta szabadságot - ott állunk meg és akkor, amikor akarunk, hiszen a hátunkon cipeljük ideiglenes otthonunkat - és így nem jövünk zavarba, ha egy szálláshely betelt.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)